FAKAD
FAKAD, (fak-ad) önh. m. fakad-tam, ~tál, ~ott. Általán, valami a nagy bőség, teljesség miatt nyomás, eröltetés által kitör, kiömlik. Különösen 1) mondjuk a nedvről, mely valahonnan kinyomúl, kiered. Fakad áradás idején a fenékvíz. Könyük fakadnak szememből. Geny fakad a sebből. Kifakadt a takony az orrából. Fakad a sajtó alól a szőlő nedve. 2) A növények bimbóiról, hajtásairól, melyek kinyilnak vagy kibujnak, kisarjadzanak. Fakadnak a bimbók, gyönge csirák. 3) Akármily nedves, vagy levegővel fölfújt testről, midőn nyomás által elrepedvén, fölpattanván, a benlevő nedvet, levegőt kibocsátja. Fakad a duda, hólyag, hupolyag, ha erősen megszoritják. 4) Átv. ért. valamely érzelem, indulat kitör, s ekkor ra re ragu nevekkel vagy állapotjegyzővel jár. Sirásra, könyükre, nevetésre, hahotára, szitokra, káromkodásra fakadni. Néhutt: sirva, nevetve fakadni. Mire nem fakad az ember, ha bántják? Olyasmire fakadok, hogy magam is megbánom. Öszvetételek: Elfakadni mérgében. Felfakadt a hasa, daganata. Kifakadt belőle a bosszu. Majd megfakad mérgében. Ha mindjárt megfakadsz is bele. Elfakadni nevetve, sirva, szitkozódva, káromkodva.
