FAK, (1)
FAK, (1), elvont gyök, mely fak-ad, fak-aszt, fag-gat, (fak-gat) stb. származékokban él. Eredeti értelménél fogva jelent nagy bőség vagy teljesség miatti kitörést, ömlést. Természeti hangutánzó szó, s mind értelemben, mind hangban rokon vele a puk (pukkan, pukkad stb. szókban levő) gyök, csakhogy ez erősebb hangú és jelentésű. Ugyan ily értelmüek a héber 
, arab fakk, finn pakoan (fakadok).
, arab fakk, finn pakoan (fakadok).
