FAJTA
FAJTA, (faj-ta, azaz faj-tova) fn. tt. fajtát. A fajnak, mint neve is mutatja, tovább származtatása: al-faj. Jó fajta, rosz fajta am. jó fajból, rosz fajból eredett. Egyébiránt e szóval gyakran megvetésből is élünk. Ebfajta, kutyafajta, pogányfajta. Rajta magyar rajta, jön a török a pogányfajta. (Régi dal). Hamis, álnok fajta. Veszett, gonosz fajta. – Használják jó értelemben is. Gyolcs üng, gatya lobog rajta, ez az igaz magyar fajta. Alföldi, bakonyi fajta.
Egyezni látszik vele a latin foetus.
