FAGÓT
FAGÓT, fn. tt. fagót-ot. Legvastagabb, s legmélyebb hangu síp, vagy kürt a fuvó hangszerek között.
Németül Fagott, melyet némelyek a franczia fagod szótól származtatnak, mely am. csomó; mások pedig vagio, mugio, voco latin szókból, magyarul bőg, tehát fagót annyit tenne, mint: bőgőte, azaz bőgő eszköz.
