ÉSZ
ÉSZ, fn. tt. ész-t v. esz-et, tb. esz-ek (ritkán, vagy alig használják). Személyraggal: eszěm, eszěd, esze, eszünk, eszětěk, eszěk v. eszök. Némely ragok és képzők előtt mindig megtartja az ékezetet, mint: észé, észnek, észtől, észről, észből, észszel, észlel. Némelyek előtt ékezettet és a nélkül használja a szokás, mint: észěn v. eszěn van, észre v. eszre jött, észbe v. eszbe vette. Némely származékokban egyedül röviden divatozik; mint: eszěs, eszelős, eszmél, esztelen, sőt a székelyeknél maga a törzs is eléfordul röviden: esz. Mindig rövid: eszű; homan: féleszű, vízeszű stb.
1) Legszélesb ért. felsőbb lelki tehetség, mely minden állatok között az embernek egyedüli sajátsága. Az ember eszes állat. 2) Szorosabb és bölcsészeti ért. azon lelki tehetség, mely fogalmakat, elvont eszméket alkot, midőn elmellőzve az egyest, változót, esetékest, egyedül azt, mi a létezőben általános és szükséges, vizsgálja, mi által elvont fogalmakra tesz szert. (Die Vernunft, ratio). 3) Köz ért. tehetség, mely a tárgyakat felfogja, mely a dolgokba belát. Jó ész, okos ész, mély ész, éles ész. Eszén van. Eszén jár. Eszeden járj. Eszén kivűl van. Eszére jön.
„Kövesd az ész s tapasztalás
Örök törvényeit.”
Örök törvényeit.”
Bacsányi János.
Első boldogság a jó ész. (Km.) Tűz az esze, mint a Bari czigány lovának (km.) Alá nőtt az esze, mint az ökör farka (km.) Bujdosik az esze, kotlik az esze. Megkótyagosodott az esze. Megbomlott esze kereke. Lába szárába szállott az esze (km.) Akinek esze nincs, nagy marhája sincs (km.) Helyén az esze. Nincs helyén az esze. Észre venni valamit. Magát észre venni. Észre térni. Eszére tért. Több ész mint erő (km.) Többet észszel mint erővel. Észszel indulj, okkal járj (km.). 4) Kedv, kedély, lelki állapot. Derült, vidám ész. Komor ész. 5) Emlékező tehetség. Észszel tartani. Eszébe hozni. Eszébe jutni, juttatni. Észben tartani. Esze ágában sem volt. Eszébe venni valamit. Eszéből kiverni a szomorú gondolatot. 6) Gondolat. Más esze jött. Bujdosik az esze. Változó észszel bír. Eszét holmi haszontalanságokon futtatja. Másutt jár az esze. Más esze jött. Eszében sincs. Valakinek eszét eltéveszteni, megzavarni. Sajátságosan áll ez ilyen öszvetételekben: eszeficzamodott, eszeměnt, eszefordúlt, eszefogyott, eszeveszětt (ember). Eszefúrt am. ravasz, furfangos eszű. Elme és ész között azon általános különbség van, miszerént ész gyakorlatibb természetű; 'például észrevenni, észlelni valamit' oly tárgyról értjük, mely kivülünk létezik; 'elmélkedünk', midőn csak inkább gondolatban, gondolatokkal foglalkodunk.
Származékok: eszel, eszelős, eszes, eszme, esztelen (mind ékvesztők); újabb alkotásúak eszély, észlel. Úgy látszik, hogy eredeti jelentése az erős lélekzést, szivást jelentő sz hangban rejlik, innen a szesz szó is. Hasonló öszvefüggés van a leh, lehel és lélek között. Rokonul tekinthető a szanszkrit aszu s ászien (am. lehelet, száj), továbbá a hellen ισημι v. ισαμι, s német wissen. Csagataj nyelven isz v. ïsz (Abuska). Finnül aisti.
A török üsz-lü am. eszes.
