ÉS, (1)
ÉS, (1), (régente röviden is eléjön: es; rokon vele a latin et, hellen ετι, ηδε, szanszkrit szi [köt] stb. V. ö. S bötü); kötszó, mely által a tárgyak és eszmék öszveköttetését, egymáshoz közelgését, folytonosságát, együvé valóságat jelentjük. Egybekapcsolunk vele 1) egyes szókat, fogalmakat, körülményeket. Isten és ember. Ég és föld. Erős és gyönge. Jön és megy. Jól és roszul. Innen és túl. 2) egyes mondatokat. Legyen erősség a vizek között, és válaszsza el a vizeket a vizektől. És erősséget csinála az Isten, és el-választá a vizeket. (Mózs. I. k. 6–7.).
Használatára nézve megjegyzendők e következők:
1) Midőn valamely névhez, mint alanyhoz több mellék- vagy főnevet jelző gyanánt kapcsolunk, elég az és kötszót egyszer, t. i. az utolsó előtt kitenni, pl. A Duna,, Tisza, Dráva és Száva folyók mentében. Nagyobb nyomatosság kedveért azonban külön-külön is kitétethetik, pl. Én és nőm, és gyermekeim, és minden cselédim szerencsétlenek lettünk. A költők, sőt néha a prósairók is, rövid szabatosság okáért egészen elhagyják, pl.
„Márs mord dühe amit ér, vág,
Bont, dönt, tör, ront, sújt, zúz, öl.”
Bont, dönt, tör, ront, sújt, zúz, öl.”
Kisfaludy S.
Ily kihagyások vannak az ily mondatokban: jön megy, jár kel, lót fut, süt főz, dúl fúl, sí rí, csügg lóg stb., melyek egy időben való cselekvést vagy állapotot jelentenek. Hasonlóan elhagyatik az és oly jelzők elszámlálásakor, melyek együtt léteznek, pl. Vörösfehér zászló, feketekék foltok, melyek öszvetett szók gyanánt együvé iratnak. Ellenkező esetben elválasztatnak, pl. vörös és fehér zászló, azaz egy vörös, és egy fehér zászló; fekete és kék folt, azaz egyik fekete, másik kék folt. 2) El nem hagyható az és, midőn az öszvekötendő szókat, mint önállókat akarjuk megkülönböztetni, pl. Kemencze és Velencze nem mindegy. Ez a gyümölcs szép és jó. Én és te, jó barátok vagyunk. Egy és kettő, az három. Az éjjel fagyott és havazott. Nagylelkűleg és vitézül viselte magát. Dunán innen és túl. Oda és vissza.
3) Néha az egészen bevégzett körmondat, tehát pont után is élhetünk és kötszóval, midőn tudniillik átmenetül vagy következtetésül használjuk, pl.
„Szabadság, itten hordozák
Véres zászlóidat.
S elhulltanak legjobbjaink
A hossza harcz alatt.
Véres zászlóidat.
S elhulltanak legjobbjaink
A hossza harcz alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.”
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.”
Vörösmarty.
4) És helyett röviditett s-sel élhetünk általán, ha a következő szó hangzóval kezdődik, pl. Mindenható s igaz Isten. A mássalhangzók előtt pedig csak akkor, ha a könnyebb kiejtés és széphangzat nem szenved általa pl.
„Szép, jó s vitéz volt a kedves.”
Kisfaludy S.
Ellen esetben, kivált a sziszegő s, sz és z betük után vagy előtt a rövidítésnek nincs helye, pl. roszúl hangzanék: vörös s sárga szinek; poros s száraz út. Ilyesmit csak a költőknek ritka szabadságból engedhetni meg. V. ö. S, és különböztetésül MEG kötszó.
Mikor lehet az és helyett is-sel élni. V. ö. IS.
