ÉRZÉS
ÉRZÉS, (ér-z-és) fn. tt. érzés-t, tb. ~ek. 1) Az érzékek cselekvő vagy szenvedő állapota, midőn valamit érzenek. V. ö. ÉREZ. Hidegnek, melegnek érzése. Gyönyörérzés.
„Mélyen az tekint magába
Ki bús érzésben ül.”
Ki bús érzésben ül.”
Kölcsey.
2) Jelent érző tehetséget vagy hajlamot. Ezen emberben semmi érzés nincs. 3) Köz beszédben használják érzet helyett. V. ö. ÉRZET.
