ÉRZELĚG
ÉRZELĚG, (ér-z-el-ěg) önh. m. érzelěg-tem, ~tél v. érzelg-ěttem, ~ěttél, ~ětt, htn. érzelěgni v. érzelgeni v. érzelgni. Tulzólag és folytonosan valamely epedő, fájdalmas érzésnek adja magát; túlzott gyöngédségből legkisebb benyomásra megindúl. Szerelemből érzelegni. Különösen, a költői művekben érzeleg a költő, midőn az érzelmeket nem amaz eredeti, tiszta, őszinte állapotban festi, hanem bizonyos pityergő, beteges, sopánkodó színben állítja elé, mire a régiebb német regényekben fölösen találni példákat.
