ÉRZÉKETLEN
ÉRZÉKETLEN, (ér-z-ék-etlen) mn. tt. érzéketlen-t, tb. ~ěk. 1) Minek érzékeszközei nincsenek. Érzéketlen kő, vas. Máskép és szabatosabban: érzéktelen. 2) Kire vagy mire a benyomások nem hatnak. Érzéketlen szélhüdött tag. Érzéketlen beteg. 3) Tompa érzésü, kit semmi meg nem indít, részvétlen, szívtelen, gyöngédtelen, durva. Érzéketlen zsarnok, lator, zsivány. Érzéketlen vadember. Határozóilag am. érzéketlenül.
