ÉRTELĚM
ÉRTELĚM, (ér-t-el-ěm) fn. tt. értelmet, tb. értelmek. 1) Észtanilag s általán véve azon tehetség, melynél fogva fogalmat képezünk, itélünk, és következtetünk. (Intellectus). 2) Különösen tehetség, mely által a tárgyakat megismerjük. (Facultas cognoscendi). 3) Az észmüveltségnek bizonyos foka, mely több és alaposabb ismeretekre mutat. (Intelligentia). 4) Beszédnek, példának, jegynek stb. jelentése. Ezen mondatnak két értelme vagyon. Némely jelképek értelmét nehéz kitalálni. Hieroglyphek értelme. Világos, homályos, kétes értelemmel biró példabeszéd. Szorosabb, tágasabb értelem. A többi jelentéstől megkülönböztetés végett máskép: értemény. 5) Vélemény, gondolat. Ti mindnyájan egy értelemben vagytok. Mi más értelemmel vagyunk ezen tárgy iránt. Sok fő, sok értelem. (Km).
