ÉRTÉK
ÉRTÉK, (ér-t-ék, mint: mér-ből, mér-t-ék) fn. tt. érték-ět. 1) Áltatán, valamely tárgynak, árunak becse, becsmása; amit valamely tárgy vagy áru ér. Nagy érték, kis érték. Semmi értékkel nem bir. Megbecsülni a háznak, jószágnak értékét. Értéken alul, vagy fölül, vagy érték szerént venni valamit. Különösen. 2) A pénznek becse, bizonyos láb szerént mérve. Bécsi érték. Conventiós érték. 2) Vagyon, jószág, birtok, mennyire semmi teher nem fekszik rajta. Értéke százezer forintot meghalad. Egész értéke néhány szilvafából és egy rongyos házból áll. Sok érdemes legény, mert értéke szegény, fogja az eke szarvát. (Km.) 3) A kereskedői, és hasonló könyvekben azon oldal, hová a követelések jegyeztetnek föl. Értékül írni valamit.
