~ÉRT
~ÉRT, (ér-t v. ér-ětt) névrag, mely vastag és vékonyhangu szókhoz változatlanul járul: hal-ért, bor-ért, fegyver-ért, tőr-ért. Személyragozva: ért-em, ~ed, ~e, v. érětt-em, ~ed, ~e stb. Midőn rövid hangzón végződő névhez járul, a név véghangzója tetszés szerint megnyujtatik, vagy röviden hagyathatik, pl. véreért v. véréért, barátságaért v. barátságáért, kamaraért v. kamaráért, amidőn természet szerint a jobb hangzásuakat vagyis változatosbakat kell használni, így: véreért, barátságaért, kamaráért jobbak, mint társaik. Istennek országaért. Tatrosi cod. A köznép nyelvében a t többnyire elmarad: aranyér(t), ezüstér(t), ruháér(t), miér(t), azér(t). 1) Járul bizonyos értéket, árt, becset tartalmazó nevekhez, midőn azok csere, megváltás, érdem, díj, jutalom, illetőleg büntetésképen valami hasonló értéküvel viszonoztatnak. E lovat száz forintért adom. Ajándékért ajándékot kapni. Borjuért csikót adtak neki. E kötet bankjegyért ezüstöt kérek. A vett jószágért fizetett ezer forintot. Bérért szolgál. Szemet szemért, fogat fogért. Bűneiért szenved, lakol. Jó tetteért jutalmat, dicséretet nyer. Különösebben vonzatik oly igéktől és nevektől, melyek helyettes viszonzásra vagy cselekvésre vonatkoznak. Fiáért fizet, barátjaért kezeskedik, jót áll. Ő felel érte. Mindenért ő lesz felelős. Beteg társaért is dolgozik. 2) Jelent eredtető vagy végokot, vagyis azon tárgy nevéhez járul, mely miatt vagy végett valami történik. Az ebet is megbecsülik az uráért (miatt). Kegyelemért esedezik = végett. Pénzért lótfut = a végett, hogy pénzt kapjon. Borért küldik = a végett, hogy bort hozzon.
Ezen rag, véleményünk szerint, az ér igének származéka, s tulajdonkép oly nemű határozó, mint kivált (kiválik) mindjárt (jár), nézt (néz). Ezek és ilyenek a múltidő részesülőjével illetőleg az igenévvel azonosak, s fölveszik a személyragot, pl. jött ment ember, jöttöm mentem előtt, jöttömkor, mentemkor; régiesen att ett, képzővel, pl. a müncheni codexben: „Es látá satanást mennyből lehullatta” (cadentem) = lehullva a multban. „Hallék őt beszélette” (loquentem) = beszélve a multban. „Láttunk tégedet éhezetted” (esurientem) = éhezve a multban. Ragozatlanul: hullatt, beszélett, éhezett v. hullt, beszélt, éhezt, honnan: hulltában, beszéltében, éheztében. Ma is mondjuk: haza menet (= menett) vagy mentemben meglátogattam. E hasonléknál fogva az ér ige, midőn = valet, pretium habet mult részesülőben ér-t v. ér-ett am. ér-ve (aliquid valendo, pretium habendo), és így ha péld. azt mondjuk: aranyért ezüstöt kapott, am. aranyérő, aranyértékü ezüstöt, ételért pénzt adott am. pénzt, melyet az étel ér. Ezen alapeszméből értelmezhetők az ért ragnak azon jelentései, melyek árra, értékre, érdemre, becsre, illetőleg adásvevésre, cserére, váltságra vonatkoznak.
De az ér ige ezt is jelenti: pervenit, pertingit, pl. haza ér, városba ér, czélhoz ér. Innen értelmezhető másik jelentésében az eredtető okot, végokot, végczélt jelentő ért, mely ennyit tesz: bizonyos dolog felé eredve, oda jutva, azt érintve; mint a 2-dik pont alatti példákból és hasonlókból kitünik.
