ÉRINT
ÉRINT, (ér-int) áth. m. érint-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. ~s. 1) Valaminek külszinét, fölepét tapintja, vagy valamely eszközzel megilleti. Kézzel, lábbal érinteni valamit. Vesszővel érinteni a gyermeket. Ujjával sem érintette. 2) Futtában, nagyjában, gyöngéden illet, hozzá ér valamihez. Elsuhanva mellettem, ruhájával érintett. Alig érinti a szellő, már is fáj neki. 3) Átv. ért. valamely tárgyat mellesleg említ, eléhoz. Beszédében némely, a tárgyhoz nem tartozó, dolgokat is érintett. Általán ezen ige az int ragnál fogva kicsinyező, gyöngéded értelemmel bír.
