ÉNEKLŐ
ÉNEKLŐ, (én-ek-l-ő) mn. tt. éneklő-t. 1) Éneket mondó, zengő, hangoztató. Éneklő madarak. Éneklő bucsujárók. 2) Ahol énekelnek. Éneklő hely, éneklő karzat. Használják főnév gyanánt is, énekes helyett.
„Fülemile bús éneklő,
Hej csak téged ne halljon ő,
Mert veled is versenyt nyögne,
S érző szíve megrepedne.”
Hej csak téged ne halljon ő,
Mert veled is versenyt nyögne,
S érző szíve megrepedne.”
Czuczor.
