ÉLTETŐ
ÉLTETŐ, (él-tet-ő) mn. tt. éltető-t. 1) Életet fentartó. Éltető lég, éltető állat régies értelemben am. a latin elementum eredeti értelemben, a mennyiben ez alatt a tűz, lég, víz, föld értettek. Eléjön a régieknél éltető ég is firmamentum (égboltozat) kifejezésére. Éltető szer, minden ami az életet elémozdítja. 2) Életet kivánó, egészségre ivó. Éltető áldomások.
