ÉLESZTŐ, (2)
ÉLESZTŐ, (2), (él-eszt-ő) fn. tt. élesztő-t. 1) Általán, erjedzést eszközlő anyag, azaz ami valamely híg vagy nedves testet forrásba, erjedzésbe (fermentatio) hoz. Ilyenek pl. az úgynevezett sörélesztő, (sörfőzésnél nyert élesztő), a kovász, savanyító stb. Élesztővel savanyitani a káposztát. Élesztőt csinálni. A kenyérélesztőt némely vidékeken sütnivalónak is nevezik. 2) Különösen egyedül a sörélesztő neve.
