ÉLESZT
ÉLESZT, (él-eszt) áth. m. éleszt-ětt, htn. ~ni v. ~eni, par. éleszsz. 1) Életre hoz, a holtnak látszót mintegy föleleveníti. Vízbe fúltakat, villámsujtottakat éleszteni. Föléleszteni a holtakat. 2) Az ellankadtat, bágyadtat fölfrisíti, megenyhíti. A fris levegő éleszti a tüdőket. A zöld mezők, erdők élesztik az elfáradt szemeket. 3) A tüzet, mely már hamvadni indult, vagy alig gyúlt ki, égni készteti. Éleszteni a tüzet fujtatóval. A szél éleszti a lángokat. 4) A kovászt kelésre, megkelésre segíti.
