ÉJJEL, (2)
ÉJJEL, (2), (éj-vel) fn. tt. éjjel-t, tb. ~ěk. Használják az éj szó helyett, tehát am. éji idő, oly alkotásu mint nappal. Éjjelig mulatni valahol. Az éjjelt ébren tölteni. Éjjelre beszállni valahová. Se éjjelem se nappalom.
„Ha nap lenne szerelmemből
Sosem lenne tudom éjjel,
Megállnék a rózsám felett
Örök lánggal, örök fénynyel.”
Sosem lenne tudom éjjel,
Megállnék a rózsám felett
Örök lánggal, örök fénynyel.”
Tóth Kálmán.
