ÉG, (2)
ÉG, (2), fn. tt. eget. Az ékvesztők közé tartozik. Innen: egem, eged, ege, egünk, egetek, egök; egek, eges, egűl. 1) Azon tér, melyben a föld, s többi világtestek lebegnek, s mely tiszta időben messzeterjedő kék bolt gyanánt terjed ki fölöttünk, s köröskörűl a földre nehezkedni látszik. Ég boltozata. Szabad, nyílt ég alatt lenni. Égbe vagy égre nézni. Az ég alatt a föld szinén, nincsen olyan árva, mint én. (Népd.) Ég és föld köztük a különbség. Csillagos ég. Megmérhetlen ég. 2) Szorosabb ért. a földet környékező, s fölötte elterjedő levegő vagy gőzkör. Derűlt, tiszta, fényes, kék ég. Borúlt, sötét, homályos, felhős ég. Dörög, villámlik, zeng az ég. Húll az eső az égből. Égben szárnyaló sas. 3) Vétetik menny, mennyország értelemben. Égben lakó Isten, angyalok, üdvözűltek. Égbe v. égre kiáltó bűnök. Égre, földre eskünni. Égből aláhullott angyalok. Az égre kérlek. Sokat rendelnek Bécsben, de nem úgy rendelik égben. (Km.) Többes számban jelenti néha magát az Istent, vagy a mennyei lakosokat. Kérni az egeket. Bár adnák az egek. Szent ég vagy szent egek! Oh egek, mit miveltem!
„A harczi hőst, a nép apát
Meghallgatá az ég,
Virúl a hon, ragyogva él
A hősi nemzedék.
Meghallgatá az ég,
Virúl a hon, ragyogva él
A hősi nemzedék.
Nagy Imre.
Néha ellenébe tétetik a föld.
„Hírre vágy; bár ég föld légyen akadálya
Nem pihen, hegyeket mozdít, hogy csudálja
Fél világ munkáját.”
Nem pihen, hegyeket mozdít, hogy csudálja
Fél világ munkáját.”
Kis János.
Máskor a pokol.
„Égnek-e ostora ez, mely így csapdossa hazánkat,
Vagy mireánk magyarokra esett gonosz átka pokolnak.”
Vagy mireánk magyarokra esett gonosz átka pokolnak.”
Czuczor.
Némelyek (például Ipolyi, magyar mythologiájában) egynek tartják az ég igeszóval; azért olvassuk a Debreczeni Legendáskönyvben (7. lapon): tüzes ég „Hol magasb a föld az mennyországnál? Felele a szarándok, mondván: A tüzes égbe, mert ott uronk Jézusnak teste, mely földi állatból vagyon.” Így a görögben αιδω am. ég (ige) s innen αιϑης (latinosan aether), am. világ, és fenlég, felsőbb lég. A sínai nyelvben is ég (thién), és villám (tién), ugyanazon szóknak látszanak. A finn ilma (Luftkreis, Luft, Wetter) első tagját a nyelvészek szintén az il, jil, vil, gil (= világ, fény) gyökökkel tartják azonosnak. (Schott Vilmos Altaische Studien). A törökben kük v. kök (csagataj) = ég (coelum) gün = nap és nappal, gőj = ég (coelum) köjmek (csagataj) = égni, göz (szem), kö v. kü s gö v. gü gyökben egyezni látszanak.
Mások, s névszerént épen Schott Vilmos a magyar ég, török kük (gök), török-mongol tangrï, tenggeri, tegri, csuvas tora, saját mongol oktargoi szókban a magas, nagy, fenséges fogalmát vélik rejleni. Schott véleménye a magyarra vonatkozhatólag röviden ez: Az öszves altaji nyelvekben itt tekintetben vehető gyökök vagy tőszók (Kernwörter) egyike a ‘magas’ vagy ‘nagy’ jelentésére torokhanggal végződnek, és szinte ilyennel vagy csak önhangzóval kezdődnek; az előhang néha cs- v. s-vé változván, s igen kevesen n-et vevén föl. A tunguz nyelvben gok, guk, gog, hok, ok, ög, eg tőszó (Kernwort) tűnik fel, ezekben gokda-kan (halom), gogda, gukda, hokdingga, okdi, ök-dson, eg-dsan, melyek mind magasat és nagyot jelentenek. A mandzsu nyelvben eléjönnek guk, kuk, chuch; a mongolban kük, küg, jüg, üg, jek; a szuómi finnben kuk, köyk, juk és koh, kuh, kok; a svéd-lappoknál tjokk (csok), osztyákoknál óg, och, nok, noch, a török családban kük, jog, jük, jïg, ög stb. A magyarból felhozatik hegy, nagy és sok stb. Ide tartozóknak véljük ág és hág is.
Az ég névnek az ég igével azonositása ellen Schott úr azon nehézséget látja, hogy az ég név hangvesztő (eget, egek) az ég ige pedig nem.
Schott úr egyike azon kevés külföldi nyelvtudósoknak, kik nyelvünket alaposan értik. A föntebbi nehézségre csak azt kivánjuk megjegyezni, hogy az ékvesztés: nem mindig teszi kétségessé a származást. Így él ige (mint általán az igék) nem ékvesztő, s mégis kétségtelenül ettől származnak eleven, eledel, eleség, melyek gyöki önhangzója már megrövidűlt. Ér ige és név között is hasonló viszony létezik. Egyébiránt a magyarban is a magasabb ég neve menny leghihetőbben szintén a magas emelkedett fogalmát rejti magában, akár rokonitsuk azt fenn (némely származékokban fenny) szóval, akár származtassuk em gyökből, honnan emel, emelt stb. is erednek; a honnan ezen öszvetétel is menny-ég nem egyébnek látszik, mint fenn-ég. Innen azt véljük, hogy ha mindkét nevezet külön is magasat jelent, ezen öszvetételre nem vala szükség. Különben mindkét vélemény mellett igen erős okok harczolnak.
