ÉBRED

Teljes szövegű keresés

ÉBRED, (éb-r-ed) önh. m. ébred-tem, ~tél, ~ětt v. ~t. Álmából föleszmél, ocsúdik. Hajnalban ébrednek az állatok. Mély álmából ébredni kezd. Nagy lármára fölébredt. Átv. ért. öntudattal kezd bírni, az eddigelé homályos tárgyról világosabb eszmék tünnek elébe; észreveszi magát. Az ifjuban ébred az ész, ébrednek a vágyak. A hosszu ámulás után ébredni. Ébred benne a lelkiösmeret. Fölébredtek lelkében a régi jó napok emlékei. Nemzetünk is valahára ébredni kezd, azaz aléltságából, hallgatagságából kikél, elétűnik. Kikeletkor ébred a természet.
„Jő a tavasz illatárral,
Ébred a vidám madárdal.”
Iduna (Szász Póli).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT