ĚB
ĚB, fn. tt. ěb-et. 1) Széles ért. s állattanilag véve, az emlős állatok azon neme, melyeknek mindkét állkapczájokban egyaránytalan hat harapófogok, hegyes, görbe, s külön álló agyaraik, homlok hosszatt barázdaforma vonalak, s lábaikon öt körmük van, hová a tulajdonkép vett eben kivül a farkasok, hiénák és rókák tartoznak. 2) Szorosabb ért. közönséges eb, házi eb, azaz, rokon néven: kutya. E két szó köz szokás szerént egy értelemben vétetik, innen a közmondás is: Egyik eb, másik kutya. (Eb am. ev, azaz evő vagyis nagy ehető, kutya pedig ugat szóval látszik azonosnak). Példabeszédekben és közmondásokban, valamint a régi nyelvben is, jobbára a rövidebb eb, kutya pedig ritkán fordúl elé, s általán rosz, megvető értelemben használtatik. Eb anyja. Eb anyja fia. Eb anyja terhe. Eb apának kutya fia. Eb ágyából esett v. szakadt. Felfújja az ebek dalát. Aki ebbel tréfál, bot legyen kezében. Ebebéd, a hol bor nincsen. Ebeladóban hagyta. Katonának szép a neve, eb az élete. Késő bánat, ebgondolat. Ebhalállal elveszni. Az ebek harminczadjára jutni. Ebhájjal kenték az alfelét, azaz, hamis, csintalan. Ebcsont beforr. Vess az ebnek, hogy ne ugasson. Vess az ebnek, nem harap. Ebhátán megfordúlt. Ebhelye, mi nem én dolgom. Eb hiszi, eb higyje. Eb fél, kutya fél, mig a kopasz ipam él. Népd. Kutya gazda, ebszolga. Asszonysirásnak, ebszomorúságnak ritkán kell hinni. Eb ura fakó v. kurta. Van módja benne, mint Antalnak az ebütésben. Agg ebnek, öreg szolgának egy a fizetése. Ebnek eb a barátja. Eb ebbel barátkozik. Az ebnek ha aranya lenne is, hájat venne rajta. Amely ebet bottal hajtanak a nyúl után, nem fogja az azt el. Amely ebet el akarnak veszteni, veszett nevét költik. Mint eb a macskával. Ebugatás, szamárorditás nem hallik mennyországba. Vén ebnek, vén szolgának száll a becse. Eb sem rágódik csonton, ha husra talál. Ebet szőrén, madarat tollán, embert társán ismerhetni meg. Bakzó ebnek sok a lyuka. Olyan nagy a feje, mint a beledi ebnek. Fanos ebnek gubás eb a társa. Többet ugat a félénk eb. Fogas ebnek való a csontrágás. Aki idegen ebnek hány kenyeret, nem veszi jutalmát. A jó ebet nem ütik agyon egy turóért. Messze Buda sánta ebnek. Vak eb, aki rostán által nem lát. Tégy jót ebbel, végtére rád mordúl. Nem lesz az ebből szalonna. Két ház ebe, kalmár ebe, Kevélyen jár, mint kunok ebe a szemétdombon. Eben gubát (vagy kutyát) cserélt. Ebnek mondják, eb a farkának, farka azt mondja, eb menjen. Ebre bízni a hájat. (Közmondatok). Juhászeb, máskép: kuvasz, komondor; vadászeb, (fajai: agár, kopó, visla), öleb stb. A köznép az ebeket folyóvizekről szereti nevezni, azon hiedelemből, hogy akkor meg nem dühödnek. Innen: Duna, Duncsi, Tisza, Dráva, Sajó, Maros, Zsitva ebnevek. Továbbá: Bodri, Borzas, Bundás, Dudás, Kormos, Vidra, Vigyáz, Vitéz stb. Az agarak nevei: Betyár, Cziczke, Fecske, Lepke, Pillants, Szellő stb.
„Cziczke, Lepke, Fecske, hajsza!
Alugyál még kedvesem.”
Alugyál még kedvesem.”
Kisfaludy S.
Ěb szóval élünk, midőn valamit tagadunk, cselekedni nem akarunk. Eb hiszi. Eb ád. Eb megy, nem én. Némely közmondásokban am. semmit sem ér. Eb a varga talp nélkül. Eb a diák könyv nélkül. Eb a király ország nélkül. Eb, aki nem barát.
