Ě, (1)
Ě, (1), kisded alakban ě, kilenczedik betü a magyar ábéczében, s a hangzók sorában negyedik. Rövid hangzó. Továbbá az ajkaknak v. külső szájnak a kiejtésben kisebb nyiltságánál fogva az e-nél tompább, az ö-höz közeledő hangú, ezért amaz (t. i. nyilt e) ellenében zárt ě-nek hivatik, s e tekintetben a szintén tompa és zárt hangú ö-vel rokon. Innen mind a régi nyelvemlékekben, mind terjedelmes tájszokással e két hangzó fölcseréltetik egymással, mint a következő példák mutatják.
ěszik öszik, ěcs öcs, ěcset öcset, ěszve öszve, ěsmér ösmér (ismér);
běděn bödön, běcs böcs, běgy bögy, běndő böndö, běngyěle böngyöle, běrhe börhe, bětü bötü, běkkenö bökkenő, běrz börz, běrzěng, börzöng;
csěběr csöbör, csěcs csöcs, csěměge csömöge, csěměr csömör, csěpěg csöpög, csěnd csönd, csěpü csöpü, csěrěg csörög, csěrmělye csörmölye, csěrgeteg csörgeteg;
děběn döbön, děběrke döbörke, Děbrěczěn Döbröczön, Děbrő Döbrő, Děbrěnte Döbrönte, děděrěg dödörög;
fěl föl, fěnn fönn, fělětt fölött, fělség fölség, fělhő fölhő, fěd föd, fědél födél, fěst föst, fěcsěg föcsög, fěcske föcske, fěrdik fördik, fěrěg förög, fěrgeteg förgeteg, fěrgetyű förgetyű, fěrtő förtő;
gěrěncsér göröncsér, gěrény görény, gěrjed görjed, gěgězd gögözd, gěměr gömör, gěrnyed görnyed;
gyěp gyöp, gyěpü gyöpü, gyěplö gyöplő, gyěnge gyönge;
hěgy (cuspis, acies) högy, hěmp hömp, hěmpělyěg hömpölyög, hěngěr höngör (ritkább);
kěczěle köczöle, kěcsěg köcsög, kěcsěge köcsöge, kěnyér könyér, kěr kör (de nyiltan is ker, mint a kar párhuzamos társa);
lěsz lösz, lětt lött;
měnny mönny, měg měgett měgől, mög mögött mögől;
pěcsét pöcsét, pěczczen pöczczen, pěczěget pöczöget, pěczér pöczér, pěcs pöcs, pětymet pötymet, pěr pör, pěczěk pöczök, pěděr pödör, pěhěly pöhöly, pěng pöng, pěrzsěl pörzsöl, pěrgěl pörgöl, pěrnye pörnye, pěrsen pörsen, pěrje pörje, pěsěl pösöl, pězsěg pözsög, pětyěg pötyög;
rěggel röggel, rěkkenő rökkenő, rěttěg röttög, rěszket röszket, rejt röjt, rěpül röpül, rěst röst, rěvid (régies) rövid;
sěrdűl sördűl, sěrény sörény, sěrte sörte, sěpěr söpör, sěr sör, sětét sötét;
szěg szög (angulus), szěm szöm, szěměrcs szömörcs, szěr ször;
těmérdek tömérdek, těnk tönk, těsz tösz, těkél tökél, těkéletes tökéletes, těm töm;
věsz vösz, věntěr vöntör (háló), věděr vödör, věr vör, věrěs vörös, věrheny vörheny;
zěng zöng, zěndűl zöndűl, zsěnge zsönge.
Idegen eredetűek: Ěrzse Örzse, Děmětěr Dömötör, Děmjén Dömjén, ěspěrěs öspörös, pěrsěly pörsöly, sěrét sörét, kěrěszt köröszt stb.
Egész mondatokban is lássunk némely példákat mind a régi nyelvemlékekből, mind az újabb korból. I) Benigna asszonynak 1513-ban írt imádságos könyvéből:
„Thizön kethöd imádság ez: Uram Jesus kristus ki vagy idvösségös egyességnek jele, szerelmnek kötele, örök fénösségnek és igasságnak tíköre. Emléközjél uram Jézus az te nagy számtalan sokságos kénodról: ki oly igön sok vala, hogy tetedtűl fogván talpadik te testödben egésség nem vala, mert kegyötlen zsidók miá, mindönöstűl fogván szaggatatol vala te drágalátos vérödben keverödvén.”
II) Egy perbeli okmány (lemásoltatott 1852-dik évben dec. 14-ikén a főtörvényszéken eléadott bizonyos perből).
„Alolirt lelköm ösmérete szörént valom, hogy én Cs. Ferenczöt jól ösmertem és jó barátok vótunk vélle, és hogy a mint elsőbet vallotam, most is azt valom, hogy a zálog levelet Cs. Ferencz maga írta. Engöm pedig mögkért nagy igérettétellel Cs. M. fija, hogy másitsam mög a valomásomat, de most is csak azt valom a mit elsőbbet valottam, akárki vot a ki valomásomat möghamisította vagy máskép irta, minthogy pedig Cs. K. most ismét mögkeresött én pedig ágyam fenekére szegezett beteg vagyok, möjből soha többé föl se kelhetök; azért hívattam ide két embörségös öreg szomszédokat, hogy ha a szükség kiványa, tanúi löhessenek Cs. K-nak, möjet megerősitök nevem aláirásával (Holdmező) - Vásárhejön anno 1848-ban 9-dik áprilisbe.”
III) Kriza János székely népmeséiből.
„Ecczö’ hô vôt, hô nem vôt, hetethét országon, még azon is túl, egy szegény embör, vót ennek egy felesége s három gyermekök, de égtelen (végtelen? vagy éktelen?) szegényök vótak. Ecczör azt mongya a nagyobbik fiu: Anyám! süssön neköm egy hammas pogácsát, hadd mönnyek ê szógá’ni; ahajt (azonnal, mint mihelyt) süt az annya egy pogácsát, a fiu elindû, mönyön, mönyön; mikô mönne egy nagy havason körösztű’, talál egy ősz embört, köszön: Isten á’gya meg kiedöt öreg apó! Isten hozott fiam! mi járásbeli vagy? azt kérdi az ősz embör. – Én mönyök szógá’ni; ha az Isten velem lössz. – No hát jere hézzám, azt mongya neki az ősz embör, én neköd megfizetök” stb.
Egyébiránt művelt s irói nyelvben habár a gyökök- és törzsekben szabad tetszéstől függ, de ragok és képzőkben épen nem ajánlható az ě-nek ö-vel fölcserélése. l. Előbeszéd. 40. lap.
Ezen zárt ě-nek némely szókban, a mélyhangú lejtőn vagyis mély hangrendszerben o felel meg, mint: běděn bodon, beléndes bolondos, běngyěle bongyola, běrz borz, csěběr csobány, csěměr csomor, děběn dobon, fěrěg forog, gěrnyed gornyad, pěrgěl porgol, pězsěg pozsog stb. s a ragoknál és képzőknél ~hěz ~hoz, ~těk ~tok v. ~etěk ~atok ~otok, ~kědik ~kodik, ~ěg ~og stb. Ezen ě vastag hangzókkal egy szóban nem fordul elé, s ebben különbözik azon éles e (ë)-től, mely vastag önhangzókkal is megfér ugyanazon szóban, mint: gelyva (golyva), gyertya (gyortya), hervad, hernyó stb. l. nyilt E alatt.
Mely képzők és ragok, és mely viszonyokban veszik föl a zárt ě-t, erről helykimélés tekintetéből részletesen és rendszerben lásd Előbeszéd 51–56. lapjait. Egyébiránt ezen zárt ě az egyes képzők és ragoknál valamint az egyes szóknál mindenütt föl van jegyezve e szótár czikkeiben.
A Tatrosi vagy Müncheni codex ismertetésében (Régi magyar nyelvemlékek. Harmad kötet. X, XI és XII lapjain) Jászay Pál följegyzé azon eseteket, melyekben azon codexben zárt ě (szerénte közép ë) használtatik, de a melyek az Előbeszédben és a nyilt e alatt eléadott fejtegetésünk szerént, mely azóta Kriza Jánosnak székely népköltési gyüjteményével is tökéletesen igazolva van, némi megigazitást igényel, t. i. ott nincs megkülönböztetve a zárt ě, mely tájszokásilag ö-re változik, az éles ë-től, mely többnyire i-vel s néha o-val szokott fölcseréltetni, s mely vastag önhangzókkal is megfér egy szóban. l. nyilt E alatt, különösen a 6-ik lapon.
