EGYÜGYŰ
EGYÜGYŰ, EGYÜGYÜ, (egy-ügyű vagy egy-ügyü) ösz. mn. Igen kevés észszel és belátással biró; egyoldalú; gyáva. Ezt a legegyüggűbb ész is általlátja. Együgyű emberke. Bibliai ért. igaz, egyenes szivü, nem mesterkélt, nem tettetett, hanem őszinte. Nincs hozzá hasonló a földön, együgyű ember, és igaz. (Káldi, Job 1. 8.). Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és együgyüek mint a galambok. (Káldi, Máté 10. 16.).
