EGYSZÉLTÉBEN
EGYSZÉLTÉBEN v. EGYSZÉLTIBEN, (egy-széltében) ösz. ih. Egy sorban, egy sorjában, egymás mellett. Egyiknek széle a másikét éri. Négy lovat egy széltiben fogni a kocsiba. A törzs szélt vagy szélett szokottabban széltűl (nem: széltől). Épen azon ragozással mint: mostanában, általában sőt egyáltalában is.
Egyvégtiben’ szintén hasonló alkotású, de annyiban különböző értelmű, hogy ez inkább azt jelenti egyik (vagy egyiket stb.) a másik után, midőn egyiknek vége a másikat éri.
