EGYKETTŐ
EGYKETTŐ, ösz. mn. Nem közvetlenül áll mellette a főnév, mely a beszéd szövegében már előre bocsáttatván, e szónál csak alatta értetik, miért ezen szó ragozás alá jön, péld. Érkeznek már a fecskék, én is láttam egykettőt. Néha elválasztva mindkét része ragoztatik. Egyetkettőt, egynekkettőnek; de a tárgyeseten kivül szokottabb, egyedül az utóbbinak ragozása, egykettőnek, egykettőért, egykettőből stb. Főnév gyanánt áll ily mondatokban: Egyetkettőt lép, megint megáll. Egykettőt ugor a tánczban.
