EGYKEDVŰ
EGYKEDVŰ, EGYKEDVÜ, (egy-kedvű) ösz. mn. Valamely tárgy iránt sem jó sem rosz kedvet nem mutató; különösen, semmi részvéttel nem viseltető, vagy részvétet nem jelentő, akár azért, mert a dolgot kicsinyli, akár pedig, hogy nem ohajtja stb. Egykedvünek lenni, mutatkozni valami iránt. Hideg, egykedvü ember. V. ö. KÖZÖNYÖS.
