EGYESSÉG
EGYESSÉG, (egy-es-ség) fn. tt. egyesség-ět. 1) Egyező állapot, midőn többen meghasonlás nélkül együtt vannak, élnek. Jó egyességben élő házasok. 2) Egyesűlet. „Kiből nagy sokan szentté is lőnek, mig anyaszentegyháznak egyességébe lőnek.” Debreczeni Legendáskönyv. 3) Megbékülés, visszálkodásnak elháritása, megszüntetése. Egyességre lépni az ellenféllel Egyességet eszközleni a háborgó testvérek, a peres felek, az adós és hitedezőji között. Ez utolsó értelemben jobban: egyezség.
