EGYES, (2)
EGYES, (2), (l. föntebb) fn, tt. egyes-t, tb. ~ěk. 1) Szám, mely egy jegyből áll. Öszveadni először az egyeseket. 2) Oly dolog vagy eszköz, mely egyes számmal van megjelölve, pl. a bankjegyek között: egyes (= egy forintos), a hígmértékek között egyes (egy ittczés, egy messzelyes stb.). 3) Régiesen ‘egyetlen’ helyett: „Nem irígyled nékem az én egyesemet” Gr. Zrínyi Miklós. V. ö. EGYES, (1), mn. 4) Egyesszám, midőn ezt öszveírjuk. V. ö. EGYESSZÁM.
