EGYEMBEN
EGYEMBEN, (egy-em-ben) ih. Ma: egyetemben, együtt. „Kik egyembe(n) ülnek vala” (qui simul accumbebant); „ketten egyembe” (duo simul); „egyembe öröljetek en velem.” Tatrosi codex. „Hogy egyemben jövén meglátnájak ütet.” Döbrentey-cod. „Esmeg ugyanottan az egyembe menőkkel.” Régi magyar Passio. A Nádor-codexben: egyenbe(n). „Mind egyenbe éneklönk.”
