EGYÉB
EGYÉB, (egy-éb) mn. tt. egyeb-et. Ékvesztő. Épen innen tetszik meg, hogy némelyek hibásan írják két bb-vel, mert nem mondjuk: egyebbet, egyebbek. Régente eléfordúl a törzsben is röviden: egyeb. A többesben gyakran olvasható a régi bibliafordításokban egyeb-i; t. i. alatta értendő: azok (egyebei), mint Jászay Pál is érinti (Tatrosi codex 284. lapon). Hasonló szónak látszik a ma is divatos több-i; de ez egyes számban is használtatik tehát inkább több-je helyett van. Ezen vagy azon kivül más, több. Egyéb dolga sincs, mint stb. Minden egyéb fáradsága hiába esett. Vétetik főnevül is, pl. Lelkén kivül egyebe nincs. Néha határozó gyanánt áll, s annyit tesz: mint. Egész nap mit sem tesz, egyéb hogy a házra vigyáz.
Eredeti jelentése: a maga nemében másik egy, más valami. Egyéb ki vet és egyéb ki arat. (Tatrosi codex) am. más aki vet és más aki arat (alius est qui seminat et alius qui metit).
