EGÉSZHELY
EGÉSZHELY, (egész-hely) ösz. fn. A volt urbéri egyes telkek legnagyobbika, s e szerént azon telkek felosztásának kulcsa, mely a föld minemüsége, a vidéknek helyzete, s némely más különbségek szerént valamivel kisebb, vagy nagyobb szokott lenni. Máskép: egésztelek. Felosztatik rendszerént félhelyekre, és fertályokra. Áll belső telekből, és külsőből. Egészhelyet birni. Egészhelyet örökölni, szerezni.
