ECSET, (1)
ECSET, (1), (ecs-et) fn. tt. ecset-ět. 1) Haj-, szőr-, vagy sertekötecs, mely nyélhez van szorítva, s képirók, festők, színezők által stb. festékek, szinek fölkenésére használtatik. Festő ecset, meszelő ecset, sertés ecset. 2) Átv. ért. jelent képirói tehetséget, ügyességet. Finom ecsettel festett kép. 3) Hajkefe, ecselő kefe.
Néhutt öcset, tehát a gyökben zárt ě volna, (l. ECS gyök). Egyébiránt rokonnak látszik a latin seta, szláv stset.
