~E, (2)
~E, (2), igeragozásban egyik múlt időragja, pl. ver-e, üt-e, melyből tárgyilagos ragozásban a tárgymutató és személyrag is egyesülvén vele, hosszú é válik: vere-i-e v. vere j-e = ver-é, üte-i-e v. üte-j-e = üt-é; a régi halotti beszédben i v j helyett v áll: vet-e-v-e, teremt-e-v-e. Többire V. ö. ~A (4).
