DÜFRÜ
DÜFRÜ, (am. döf-ör-ü, döf-öl-ő) fn. tt. düfrü-t, tb. ~k. Erdélyi szó. Jelent derékövet, (máskép: tüszű, gyüszű) melyet az erdélyi magyarok, s Magyarországban leginkább az utazó tótok és románok viselnek derekaikon, s azt holmi apróságok betűzésére, (bedöfésére) különösen pénznek betakarására használják. Viselnek ilyet a vadászok is, melyben a töltényeket tartják.
