DARÁL
DARÁL, (dar-a-al) áth. m. darál-t. 1) Darát őröl. Daráló malom. Daráló személy.
„Nincsen itthonn
Néném asszony,
Darálni van
A faluban.“
Néném asszony,
Darálni van
A faluban.“
| (Kisf. K.) |
2) Átv. ért. sokat locsog, fecseg, folyvást jár a szája, mint a daráló kő, mely különösen zörög, és zökög. Szapora malom sokat darál. (Km.) Mindent össze vissza darál. Ne daráljatok.
