DANDÁR, (2)
DANDÁR, (2), fn. tt. dandár-t, tb. ~ok. 1) Általán hadi csapat, zászlóalj, valamely merényletre különösen vállalkozó vitézsereg.
„Már nem csődíti Sajónak
Zúgó habjaihoz pártos dandárait öszve.“
Zúgó habjaihoz pártos dandárait öszve.“
| Aradi gyűlés. |
2) Az újabb hadi nyelven a hadseregnek oly osztálya, mely több zászlóaljból sőt ezredből állhat. (Brigade).
Valószinüleg a franczia étendard, német Standarte, olasz stendardo után módosított szó.
