DALIA
DALIA, (am. a felhangu: deli) fn. tt. daliát. Jelent általán hőst, leventét, vitézt, különösen olyat, kinek dali vagy deli termete van. Régi szó, s mennyivel jelentősebb mint az újabb időben alakult: lovag.
„Halljátok szavamat daliák és harczi vezérek.“
| Vörösmarty. |
„S minő nyalka az ármányos fia,
Beh válnék belőle szép dalia!“
Beh válnék belőle szép dalia!“
| Czuczor. |
Megjegyzendő, hogy a német Held (régi svédül haelad), ha megfordíttatik = dleh, deleh szinte öszveüt a magyar deli vagy dalia szóval. Minden nyelvész tudja, hogy ily megfordítások ugyanazon nyelvben is sokszor megtörténnek.
