DAG
DAG, fn. tt. dag-ot. Életműszeres vagy életműszeretlen testnek azon állapota, midőn belülről kifelé ható nyomás, illetőleg szaporodás, fejlődés következtében köriméje, térfoglalata nagyobbodik, fölpuffad, pl. a fölfújt hólyagé. Orvosi ért. az állati test teriméjének kóros nagyobbodása, puffadása.
Önálló gyök, rokon vele a szanszkrit dih (dagad), ettől: daihas (vastag), a hellen δασυς; a törökben dag hegyet, s uigur nyelven daganatot és hegyet, a mongolban tok szintén hegyet jelent; a héberben 
(dagáh), am. sokasodott.
(dagáh), am. sokasodott.
