DACZOS
DACZOS, (dacz-os) mn. tt. daczos-t, v. ~at, tb. ~ak. Makacsul, szilajul, nyakasan, pajkosan ellenszegülő; gőgből ellenálló. Daczos ló, daczos pártütők, daczos ifju, daczos ellenség. Átv. ért. a mennyire a daczos gőgösen fel szokta magát fújni: kövér, vastag. Ily értelme van Kemenesalján. Máskép: duzma, duzmati, duzmonyás.
