CZÍMĚR
CZÍMĚR, (czím-ěr) fn. tt. czimér-t, tb. ~ěk. 1) Képpel, vagy akármely tárgyak rajzával ékesített paizs, mely egyes személyek, családok, nemzetségek, nemkülönben társulatok és országok ismertető jegyéül szolgál. Nemesi czímer, családi, nemzetségi czímer. Város, vármegye, ország czímere. Czímert metszeni, vágatni. Czímerekben kevélykedni. Ősi czímerek. 2) Különösen a kereskedőházakra, boltokra, fogadókra, műhelyekre kiakasztott tábla, mely azokra figyelmeztet. Csizmadia czímer, szabóczímer. Kiakasztani az új czímert. 3) A levágott marhának, borjúnak, juhnak stb. czombja. Borjúczímer, bárányczímer. 4) A szarvasnak ágasbogas szarva. 5) A madarak tollbúbja, pl. gém czímere, kolcsag czímere. 6) Átv. ért. jelent a maga nemében, jóban vagy roszban kitünőt. Ifjuság czímere, akasztófa czímere. 7) Némely nővények bugás virágát, bokrétáját. Nád czímere, törökbúza czímere.
Valamint törzsöke czím, úgy ez is a maga nemében valami kitünőt, feltünőt, megkülönböztetőt jelent. V. ö. CZÍM.
A régieknél eléfordúl csupán czím (titulus) értelemben is: íra kedig és czímert Pilátos. Tatrosi cod.
