CSUTAK

Teljes szövegű keresés

CSUTAK, (csut-ak) fn. tt. csutak-ot. 1) Erdélyben, különösen a székelyeknél: tőke, tönk, tuskó; a kivágott fának földben hagyott töve. 2) Ugyanott, egy csutak fa, am. rakás hasábfa, melyet egy szekér elvisz. 3) Közönségesen: szalmacsomócska, milyent pl. fűtéskor a fa alá tesznek gyujtóul. Ugyanez mondatik maroknyi csomóba kötött széna-, sarjú-gazról is. 4) Jelenti a törökbúza torzsáját, midőn a szem már le van róla morzsolva, máskép: csutka v. csutkó. 5) Általán holmi növény-, virág-, ágfüzért, kötést. Veszszőcsutak, virágcsutak.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT