CSÜG
CSÜG vagy CSŰG, fn. tt. csűg-öt. Általán am. csög. l. CSÖG. 1) A székelyeknél, vadtól megölt marhának a tett helyén maradt ízékje, csontdarabjai. Csűgre menni, azaz a tett helyére lesbe menni, ha ismét a maradványokra visszamenne a vad. 2) Mátyusföldön, csontdarab, melylyel ütősdit játszanak, csűgöznek a gyermekek.
Nem egyéb, mint a csűd szónak változata. V. ö. CSŰD.
