CSORDA, (1)
CSORDA, (1), (csor-da) fn. tt. csordá-t. Csoportban, seregben, falkában járó, legelő szarvasmarhák és sertések sokasága. Ökörcsorda, tehéncsorda, borjúcsorda, disznócsorda. Reggel kihajtani, estve haza ereszteni a csordát. Őrizni, legeltetni, megitatni a csordát. Derék dolog, három tehén egy csorda, valami számot kicsinylő gúnyos km. Egy-két tehén nem nagy csorda, az asszony csak oldalborda. Km. Átv. ért. megvetőleg mondatik oly emberek gyülekezetéről. kik baromi állapotban élnek. Csorda népek. Különböztetésül V. ö. GULYA, NYÁJ, MÉNES.
Gyöke csor hasonló a vékonyhangu sereg, ser gyökéhez, és az egymás után (mint csorda szokott) következő számokat, sokaságokat jelentő sor szóhoz. Egyezik vele a német Heerde, Schar, tatár horda, chorda, persa csaranda, török szürü, és a latin cohors második alkatrésze.
