CSOR
CSOR, elvont gyök, mely különféle családu származékokban más-más alapértelmű. 1) Hangutánzó ezekben: csorog, csordúl, csordít, csorgat, csorran, csorsz, csorszog. Tájejtéssel: csur, csurog stb. Egyezik vele a szanszkrit çru (sprudeln), honnan çruvasz (folyadék), német traufen, triefen, finn tirisen, török csorba (leves) stb. 2) Feketét jelent a csormoly, vagy csormolya származékokban, vékonyhangon: csör, csörmölye. Ez érteményben rokon vele kor, mint a korom gyöke, s hasonló a török kara, szláv cser, csar, cserni, csarni. 3) Metszésre, törésre vonatkozik a csoroszla, csoroszol, csorba szókban, s rokona: sar, honnan lett sarló, sarabol, és kár. 4) A csorda származékban am. sor, vagy ser (sereg).
