BUZGÓ
BUZGÓ, (buz-og-ó) mn. tt. buzgó-t. 1) Mozgásban levő híg testekre, folyadékokra vonatkozólag am. bugyogva fakadozó, gyöngyöző, örvényező. Buzgó forrás. Buzgó, felbuzgó fenékvíz. 2) Átv. ért. heves, tüzes érzelmű, és cselekvésű, aki bizonyos teendők végzésében pontos, szorgalmas. Buzgó hazafi. Buzgó tisztviselő. 3) Vallási szent gyakorlatokban fáradhatatlan, ájtatos. Buzgó pap. Buzgó keresztény. Buzgó imádság, fohászkodás. V. ö. VAKBUZGÓ.
