BÚZA
BÚZA, BUZA, (1), (búz-a) fn. tt. búzát vagy buzát. Ismeretes gabonafaj, mely sásos, vastagabb, és sötétebb levelei, tömöttebb kalásza, és gömbölyübb magvai, és ezekből őrölt fínom lisztjénél fogva a rozstól s egyéb gabonafajoktól különbözik. Fajtái: fekete, bolyhos, alakor-, fejes, nyári, lengyel, tar, tönköly- stb. búza. Fehér megyei, bácskai, bánsági búza. Tiszta, kétszeres, konkolyos búza. Búzát vetni, aratni, nyomtatni. Sokszor kivesz a búza, megmarad a konkoly. Km. Nem mind tiszta búza, ami az ő földén terem. Km. Régi búzából is válik jó kenyér. Km. Fekete földben terem a jó búza. Km. Búzába, vagy búza közt konkolyt hint. Km. Kevés jó válik az üszögös búzából. Km. Más búzájába vágja vagy veti sarlóját. Km. Tiszta, mint a szemen szedett búza. Km. Könnyü a kepe mellett búzaszemet szedni. Km. Hallgat, mint siket disznó a búzában. Km.
„Káka tövén költ a rucza,
Jó földben terem a búza.“
Jó földben terem a búza.“
| Népdal. |
Néhutt tájnyelven így nevezik általán a gabonát. Innen: törökbúza, búzát szentelni, búzával kereskedni, búzapiacz = gabonapiacz.
Eredeti jelentése homályos. Némelyek véleménye szerint a búvik vagy buja szókkal rokonítható, s annyi volna, mint buján, vagy bőven tenyésző (bujázó, bujáza). Egyébiránt hasonló hozzá a gabonát jelentő szláv zbozse, továbbá a régi felső német huez, hweizzi, weizze, honnan a mai Weizen, mit Adelug fehér lisztje miatt weiss-ból származtat. Ezen értemény rejlik a magyar boza szóban is, honnan boza gyerek am. szöszke, fehér hajú.
