BÜSZKESÉG
BÜSZKESÉG, (büsz-ke-ség) fn. tt. büszkeség-ět. 1) Rátartóság, mely nem annyira mások megvetésében, s fennhéjazásban, mint saját becsünk tudatában áll. Férfias, nemes, úri büszkeség. Az igazságtalan uton ajánlott hivatalt büszkeségből el nem fogadni. Megsérteni valaki büszkeségét. 2) Oly rátartósság is, illetőleg hegykeség, negédesség, begyesség, mely magát kitüntetni akaró taglejtésekben, vagy mások lenézésében is nyilatkozik. V. ö. BÜSZKE.
