BÜSZ
BÜSZ, elvont gyöke büszke szónak és származékainak. A rátartó ember hangjának, mely fölfuvalkodásban és fuvó hangok kitörésében mutatkozik, utánzása. Elemezve: büsz-ög-e (büszögő) mint: biczke = biczegő, ficzke = ficzegő, czinke = czinegő, stb. Mint fölfuvalkodásra vonatkozók, rokonok hozzá: bősz, buz, honnan: buzma.
