BURKUS
BURKUS, fő- és mn. tt. burkus-t, tb. ~ok. Általán am. porosz, különösen, brandenburgiai. Adják e nevet lovaknak is. Burkusok ellen viselt hét esztendős háboru. Mint melléknév a nép szájában am. nyers, kemény természetű. Burkus gyerek, burkus ficzkó. A brandenburgicus szónak második alkatrészéből van elcsavarítva.
