BŰNÖS
BŰNÖS, BÜNÖS, (mint föntebb) fn. tt. bűnös-t, tb. ~ök. 1) Ember, ki általán bünt követett el, valamely törvényt megrontott. 2) Gonosztévő. 3) Egyházi ért. gyarló ember, kiben a bünre nagy hajlandóság van, s az Isten törvényeit megszegi. Öröm leszen mennyben egy penitencziatartó bűnösön. Luk. 15. 7. Az Új Testamentomban néha annyit is tesz, mint idegen, nem zsidó hitü, pl. midőn szemére vetették Idvezítőnknek a zsidók, hogy bűnösökkel (azaz pogányokkal) eszik.
